A biztosítási kedvezményrõl

Az élet- és nyugdíjbiztosítások utáni adókedvezmény a következõ módon és feltételekkel vehetõ igénybe:

Az adókedvezmény alanya
1. Az adókedvezmény akkor illeti meg a magánszemélyt, ha élet- vagy nyugdíjbiztosítás szerzõdõje.
A szerzõdõ a biztosítási jogviszony azon szereplõje, akit a biztosítási szerzõdés szerint a díjfizetési kötelezettség terhel. A szerzõdés tartama alatt elsõdlegesen a szerzõdõ jogosult jognyilatkozat-tételre, és õ a biztosító jognyilatkozatainak a címzettje is.
A szerzõdõ és a biztosított személye egybeeshet, de a szerzõdõt akkor is megilleti az adókedvezmény, ha más magánszemély a biztosított.
2. Adókedvezmény illeti meg a magánszemélyt akkor is, ha õ a biztosítottja a munkáltatója (mint szerzõdõ) által kötött élet- vagy nyugdíjbiztosításnak.
A munkáltató által kötött ezen biztosítás éves díja a magánszemély adóköteles jövedelmének minõsül, azonban a magánszemély a fizetendõ adó kiszámításánál figyelembe veheti az adókedvezményt.
A kifizetõ által kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a baleset-biztosítás és a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás adómentes díját nem kell a biztosított magánszemély jövedelméhez hozzáadni, de nem számítható bele az adókedvezmény alapjába sem. Ha a halál esetére szóló életbiztosítás nem felel meg az adómentesség feltételeinek, a kifizetõ által vállalt díja adóköteles, és ha a kifizetõ a magánszemély munkáltatója, akkor az adókedvezmény igénybe vehetõ.

Az életbiztosítás fogalma
3. Az adókedvezmény igénybevételére csak azok az életbiztosítási szerzõdések jogosítanak, amelyek megfelelnek a következõ követelmények mindegyikének:
a) A szerzõdés határozott idõtartamú, és az idõtartam a szerzõdés létrejöttétõl számítva legalább 10 éves vagy teljes életre szóló.
b) A szerzõdõ a biztosítástartam végéig járó díjat egy összegben fizeti meg, vagy a díjat azonos idõszakonként, azonos összegben rója le, vagy a díjat – a szerzõdésben rögzített – indexálási eljárással növelten fizeti.
c) A biztosító szolgáltatása a szerzõdésben rögzített meghatározott idõpont vagy életkor elérésekor vagy a biztosított halálának bekövetkeztekor válik esedékessé.
4. Az elõre meghatározott indexálási eljárás alatt azt kell érteni, amikor a felek a szerzõdés létrejöttekor meghatározzák a díjak növelésének ütemét vagy annak módszerét vagy mértékét. A tartam alatti csökkenõ összegû díjfizetés lehetõségének szerzõdési kikötése kizárja az adókedvezmény igénybevételének lehetõségét.
5. Az egy meghatározott idõpont vagy az életkor elérése összefüggésében az adókedvezmény csak akkor vehetõ igénybe, ha a szerzõdés tartalmazza, hogy az legkorábban a szerzõdés megkötésétõl számított tíz év múlva esedékes. Az olyan meghatározott idõpont, amely nem dátumszerûen meghatározott, hanem valamely tény bekövetkeztéhez kötõdik (pl. házasságkötés, gyermekszületés, tanulmányok elkezdése) nem teljesítik azt a követelményt, hogy kizárólag a tízéves idõtartam eltelte után következnek be, ezért – az adókedvezmény igénybevétele esetén – csak olyan feltétellel szerepelhetnek a biztosítási szerzõdésben, hogy a tény bekövetkeztének idõpontjától függetlenül, az ígért szolgáltatásra legkorábban a szerzõdéskötéstõl számított tíz év elteltével kerül sor.
6. Ha az életbiztosítási szerzõdés baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz,
a) és ezen kockázatok díjrésze a bruttó biztosítási díj 10 százalékánál nem több, akkor a díj egészére,
b) és ezen kockázatok díjrésze a biztosítási díj 10 százalékánál több, akkor a díj szétbontásával csak az életbiztosítási díjrészre
jár az adókedvezmény. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a biztosított magánszemély számára a kifizetõ olyan baleset-biztosítás vagy teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás szerzõdõje, amelynek a díja a magánszemélynél adómentes.

A nyugdíjbiztosítás fogalma
7. Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából nyugdíjbiztosításnak az a szerzõdés minõsül, amelyben a szolgáltatást kiváltó biztosítási esemény a biztosított
– nyugdíjba vonulása,
– a szerzõdés létrejöttekor érvényes jogszabályok szerint a szerzõdésben rögzített nyugdíjkorhatár elérése,
– illetõleg halála.
a) A nyugdíjbiztosításnál az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele a 10 éves idõtartam, de ha a biztosító nyugdíj-biztosítási szolgáltatása a szerzõdés létrejöttétõl számított 10 éven belül válik esedékessé, akkor az adókedvezmény csak akkor vehetõ igénybe, ha a szerzõdést ellátják olyan záradékkal, amely tartalmazza, hogy a nyugdíjbiztosított kizárólag nyugdíjkiegészítõ-járadék szolgáltatásban részesül. A 10 éven belül esedékes nyugdíj-biztosítási szolgáltatásra vonatkozó elõbbi szabályt a szerzõdéskötéskor rögzíteni kell, vagy a már érvényes szerzõdéskötéseket legkésõbb az adókedvezmény igénybevételének idõpontjáig ilyen záradékkal kell ellátni.
b) Abban az esetben, ha a nyugdíjba vonulás elõre nem látható ok miatt korábban következik be, és a záradékkal el nem látott szerzõdés alapján a biztosító szolgáltatása a 10 éves idõtartam elõtt válik esedékessé, az esedékesség idõpontjában is záradékolható a szerzõdés, ez esetben a szerzõdés korábbi megszûnése miatt az adókedvezményre való jogosultság nem vész el.
8. Nyugdíj alatt a saját jogú nyugellátást, azaz az öregségi, korkedvezményes, korengedményes, rokkantsági, valamint az elõnyugdíjat, továbbá az elõre hozott öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat kell érteni. Nyugdíjba vonulás alatt a nyugdíjas állapotot is érteni kell.
Nyugdíjkorhatár: a szerzõdés létrejöttekor hatályban lévõ jogszabályok szerinti öregségi vagy korkedvezményes nyugdíjkorhatár.
9. Nyugdíj-kiegészítõ járadék az olyan szolgáltatás, amelyet a nyugdíj kiegészítéseként vagy ahelyett évente legalább egyszer azonos vagy növekvõ összegben élethossziglan vagy legalább a nyugdíj-biztosítási szerzõdés létrejöttétõl számított 10. év végéig folyósítanak.
10. Ha a nyugdíjbiztosítás baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz, a szerzõdés nyugdíjbiztosításnak minõsül, ha a szerzõdés a 7–9. pontban leírtaknak megfelel, és egyébként a 6. pontban foglaltakat kell alkalmazni.

A rendelkezési jog gyakorlása
11. A rendelkezési jog gyakorlásának minõsül:
a) a szerzõdés megszüntetése,
b) a visszavásárlás (ideértve a rendszeres pénzkivonást is),
c) az értékesítés,
d) a 13. pontban felsorolt kivételekkel a szerzõdés módosítása,
e) az egyéves vagy annál hosszabb lejáratú kötvénykölcsön felvétele,
f) az egy évnél rövidebb lejáratú kötvénykölcsön egynél többszöri felvétele,
g) nyugdíjbiztosításnál a szerzõdéskötéstõl számított 10 éven belül esedékes szolgáltatás csökkenõ vagy egy összegben történõ igénybevétele,
azzal, hogy az a)–d) pontokban említett esetet nem kell a rendelkezési jog gyakorlásának tekinteni, ha az a szerzõdõ magánszemély halála következtében történt.
12. A 11. pont alkalmazásában:
a) A szerzõdés megszüntetése olyan jogi tény, amely a szerzõdés alanyainak akaratából – a feltételként rögzített 10 éves tartamon belül – eredményezi a szerzõdés megszûnését. A megszûnést mind egyoldalú, mind kétoldalú jognyilatkozat kiválthatja (a szerzõdés felmondása vagy közös megegyezéssel történõ megszüntetése).
b) A visszavásárlás a szerzõdõ jognyilatkozatával kiváltott biztosítási szolgáltatás, amelynek alapján a szerzõdõ a szerzõdésben rögzítettek szerinti visszavásárlási összegre tarthat igényt. A részleges visszavásárlás is a rendelkezési jog gyakorlásának minõsül, kivéve, ha a részleges visszavásárlás olyan nevesített (rendkívüli, eseti) díjrészek terhére történt, amelyekre nem vettek igénybe adókedvezményt.
c) Értékesítésnek minõsül a biztosítási szerzõdésbõl eredõ jogosultság(ok) ellenérték fejében történõ átruházása (ilyen a bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény eladása, a biztosított szerzõdõként való belépésének ellenértékhez való kötése).
d) A kötvénykölcsön a biztosítási szerzõdés alapján a biztosító által – a visszavásárlási összeg erejéig – kamatozó kölcsön formájában nyújtandó szolgáltatás, amelyet a felek legkésõbb a biztosítási esemény bekövetkezésekor vagy a szerzõdés megszûnésekor számolnak el.
e) Csökkenõ összegû a – nyugdíj-biztosítási szerzõdésen alapuló – járadékszolgáltatás, ha az esedékessé váló összegek közül bármelyik alacsonyabb, mint az azt megelõzõ idõszakban kapott biztosítási szolgáltatás.
13. A rendelkezési jog gyakorlásának nem minõsülõ szerzõdésmódosítás:
a) a szerzõdés szerinti kedvezményezett személyének megváltoztatása,
b) a biztosítási díj vagy biztosítási összeg módosítása,
c) ha a szerzõdõ munkáltató helyébe más munkáltató vagy maga a biztosított magánszemély lép,
d) ha a szerzõdõ magánszemély helyébe vagy a biztosított magánszemély helyébe annak házastársa, volt házastársa, egyeneságbeli rokona (ideértve az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbe fogadó, mostoha- és nevelõszülõt is) lép, feltéve, hogy a módosított szerzõdésen záradékban rögzítik a korábbi szerzõdõ, illetõleg biztosított magánszemély(ek) által érvényesített adókedvezményt.
14. A 13. pont d) pontjában említett módosított szerzõdés esetében a rendelkezési jogot utóbb gyakorló magánszemély köteles az összes érvényesített kedvezmény törvényben elõírt visszafizetésére.